Településtörténet

Földrajzi elhelyezkedés és korai történelem

Füzesgyarmat Szeghalomtól északra, a Sárrét közepén fekszik. Szomszédos települései: Kertészsziget, Bucsa, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Darvas és Csökmő.

A határában a középkorig több falu is állt, amelyek – Pázmány kivételével – a törökdúlásig voltak lakottak. A Rákóczi-szabadságharc után a rácok dúlták fel a falut, és a lakosok csak 12 év elteltével kezdtek visszatelepülni.

• Első írásos emlékek: Okleveles bizonyítéka 1219-ig nyúlik vissza, ekkor Gormoth-nak írják. Nagyvárad regestrumában a „Tüzesvas ítélet” 112. paragrafusában szerepel először.
• Név eredete: A település valamikor nagy kiterjedésű fűzerdőségeiről kapta a Füzes előnevet, megkülönböztetésül a többi Gyarmattól.

A település címere

Füzesgyarmat címere nagyon szép és jellegzetes:

Címerleírás: Álló háromszögű pajzs vörössel és kékkel hasított mezejének alsó harmadában (pajzstalpban) ezüst ék, fekete (olajat jelképező) hullámos pólyával. A bal oldali vörös mezőben lebegő (a megújulást és a tájjelleget jelképező fűz) ötágú arany életfa; a jobb oldali kék mezőben befelé fordult, vörössel vértezett, jobbját felemelő ezüst (fehér) gólya található. A pajzson heraldikai (arany, sárga) korona nyugszik.

Népesség és a mezővárosi rang

A mezővárosi cím megtisztelő volt a település számára. Ennek feltétele a vásártartási jog volt, illetve az a tény, hogy Füzesgyarmat fontos közlekedési útvonal, a Budapest–Nagyvárad út mellett feküdt, így jelentős volt az átmenő forgalma is.

Érdekesség, hogy 1941-ig Bucsatelep is Füzesgyarmathoz tartozott. Az 1930-as népszámlálási adatok a következőképpen alakultak:

Bucsa kiválása után 27 400 kataszteri hold föld maradt Füzesgyarmat birtokában. 1947-re a lélekszám 9 975 fő volt (ekkor Kertészsziget még Füzesgyarmathoz tartozott), amelyből 8 303 fő tudott írni és olvasni.

A Sárrét vízrajza és élővilága

A határ földrajza és történelme szorosan tükrözi a Sárrét vidékének egységét. A terület ásatásai során több kor (újkőkor, bronzkor, vaskor, népvándorlás kora) emlékei is előkerültek, melyek a kiemelkedő halmokban és szigetekben őrződtek meg.

A Berettyó eredetileg az északi határrészen folyt Bucsáig, majd délre fordult Túrkeve és Mezőtúr irányába. A Berettyó és a Kékkálló áradásakor az alacsony fekvésű területeket gyakran elöntötte a víz – így alakult ki a Nagy-Sárrét. A Berettyó szabályozásakor Darvas és Szeghalom felé új medret ástak hatalmas gátakkal, de az I. világháború során a Kálló még így is kiöntött.

A magasabb, vízből kiemelkedő területek jó menedéket nyújtottak háborús időkben. A legjelentősebb egykori szigetek:

• Sársziget, Jánysziget, Görbesziget, Kertészsziget
• Hosszúsziget, Barnasziget, Farkassziget, Hagymássziget
• Macskássziget, Pázmánysziget, Akasztósziget, Tósziget
• Jenőmajor, Máriamajor

A vizes területeken (ahol az 1800-as évek végéig csak 60 holdat műveltek) főként nád, sás és gyékény termett. Az élővilág rendkívül gazdag volt: halak, vadlibák, vadrucák, darvak, gémek, kócsagok, szárcsák, bíbicek, vidrák, valamint rókák és farkasok is szép számmal éltek itt. Füzesgyarmatról Bajomba az 1800-as évek végéig csak hajón lehetett közlekedni.

Helyi dűlőnevek

A határ dűlőinek elnevezései őrzik a múltat: Hosszú, Csíkér, Bárdahát, Bárda-halom, Gólyás, Korhány, Korhány-halom, Pázmány, Kátasarka, Eggyeszug, Egyestő, Tengerizug, Fegyverfenék, Törökzug, Vettrét, Lakatossziget, Csukazug, Csukakert, Kovácskert, Kovácsszigeti kert, Kishagymás, Nagyhagymás, Vargapál, Kisharang, Nagyharang, Ösvény, Kettőshalom, Gara, Papsziget, Garalapos, Csőrő, Horgas, Peterke, Csárdakert, Kunérkert, Naggyep, Peres, Epreskert, Lajosmajor, Pálmajor, Imremajor, Jánosmajor, Jenőmajor.

Birtokosok, építészet és vallás

A község birtokosai az idők során a Nadányiak, a Harruckern család, a Vécseiek, a Wenckheimek, végül 1817-től a gróf Blankenstein család voltak. A katolikus Blankensteinek hittérítő apácákat is hozattak a településre.

Jelentős építészeti mérföldkövek:

• Városháza: 1896-tól áll a főtéren (Borsothy Géza építész munkája).
• Nagy Iskola: 1914 és 1922 közöttépült, szintén Borsothy Géza tervei alapján.
• Református templom: 1797–1803 között épült. Eredeti tornyát egy 1867-es vihar ledöntötte, ekkor kapta a ma is látható sisakját. A három harangból kettőt az I. világháborúban, a pótoltakat (egy kivételével) a II. világháborúban vitték el.
• Hősök emlékműve: 1940-ben készült el az iskola előtti parkban, Búza Barna szobrászművész alkotásaként.
• Utca- és házépítések: 1848 után (Kont, Dobó utcák), majd a világháborúk között (Sárszigeti újtelep, ONCSA házak, Bikaszín, Sas, Erkel, Szabadkai utcák) folyamatos volt a terjeszkedés.

Ipar, gazdaság és mesterségek

A mezőgazdaságban az állattenyésztés dominált (kiemelkedő szaktekintély volt lótenyésztésben Homoki Lajos). Az ipar 1850-től indult jelentősebb fejlődésnek, főként a hagyományos mesterségek (kovácsok, bognárok, csizmadiák, tímárok, asztalosok) révén.

Fontosabb ipari létesítmények:

• Gőzmalom (Kovács kert): Blankenstein Károly építtette, kőszénnel fűtötték. A mellette fúrt artézi kút meleg vize révén közfürdőt és teniszpályát is kialakítottak. 1934-től Berg Sándor tulajdona.
• Téglagyárak: Az 1900-as évek elején alapított gyár elnöke Vitéz Homoki Lajos volt. Egy másikat Szilágyi László alapított a darvasi út mellett.
• Hengermalom Rt.: Nagy Imre földbirtokos és társai építették a szeghalmi úton, 1988-ig üzemelt.
• Kendergyár: Homoki István építtette a Barnaszigeten.
• Alföldi Cipőüzem: 1930-ban alapította Moskovits Miksa, a hadsereg beszállítója lett. 1946-tól Csák János vezetésével KTSZ-ként működött.
• Élelmiszeripar: A Kossuth utcai Sárréti Tejcsarnokban (Szelei Lajos vezetésével) készült az országban először paprikás túró. 1941–1944 között a Spöttl fivérek juhtejből sajtot készítettek a mai rendelő pincéjében.

A világháborúk és a Blankenstein-kastély sorsa

A település 1944. október 7-én szabadult fel. A háború után a falut egy Mezőgazdasági Bizottság irányította, majd Hauzman Artúr megalapította a Járműjavító Szövetkezetet, amelynek hintógyártását ma is világszerte elismerik. (A Csánki Dezső Helytörténeti Egyesület jóvoltából a település mindkét világháború és az 1848-as szabadságharc áldozatainak és résztvevőinek teljes listájával rendelkezik.)

A gróf Blankenstein család uradalmi házát az 1900-as évek elején építették át kastéllyá. A birtokhoz tartozott a kápolna, az erdészház, a Nagygyep (lovardával, sörházzal és cselédlakásokkal). A családot a háború űzte el, majd az átvonuló orosz csapatok a kastélyt felrobbantották.

A Kastélypark Fürdő és a modern kor

A volt grófi kastély kertjében 1965-ben fúrtak kutat, amelyből 62 °C-os termálvíz tör a felszínre.

• 1969. június 19.: Lakossági összefogással megnyitott a strandfürdő.
• 2003. november 4.: A víz a „Sárrét gyöngye” elnevezéssel hivatalosan is gyógyvízminősítést kapott.
• 2006. január 1.: A létesítmény felvette a Kastélypark Fürdő nevet, tisztelegve a múlt előtt. A 2006-os fejlesztéseknek köszönhetően a fürdőt évente 110-120 ezer vendég látogatja.

A '80-as évek közepén szénhidrogén-kutatók jelentős kőolaj-, földgáz- és gazolinvagyont találtak a település alatt. Ennek kitermelését a MOL Rt. kezdte meg, ami az ipar szerepét megnövelte a mezőgazdasággal szemben.

A kulturális élet központjai a kultúrház, a városi könyvtár, a mozi, a tájház, valamint az 1997-ben megnyílt Szitás Erzsébet képtár. Az önkormányzat és a lakosság törekvéseinek csúcspontjaként Füzesgyarmat 2000. július 1-jétől városi rangot kapott.